Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Kolossé levél 3:12—17.

»Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.« (Gál. 2:20.)

Egy misszionárius konferencián az ősz püspök ifjúkori missziói tapasztalatiról beszélt.

Elmondotta, hogy nagy sikerrel szervezett meg csoportokat az újonnan megtértekből és ifjú misszionárius hévvel tanította őket a keresztyén hit és gyakorlat titkaira. Aztán szabadságra visszautazott Angliába. Mikor visszatért Nyugat-Kínába, újra látogatta ezeket a csoportokat, s megdöbbenve tapasztalta, mennyire éretlelenek és gyenge keresztyének az ő »tanítványai.«

Rájött nagy szégyenkezve arra, hogy ezek az ő »tanítványai« nem Jézus Krisztust tükrözték, hanem őt, a misszionáriust utánozták. Úgy imádkoztak, mint ő. Úgy tisztelték Istent, mint ő. Úgy beszéltek hitükről, mint ő. Nem csoda, hogy éretlenek és felületesek maradtak: gyengeségeik a misszionárius tökéletlenségeinek voltak a visszatükröződései. A baj az volt, hogy a misszionárius nem Krisztusnak adta az első helyet szolgálatában. A bizonyságtételünknek az a próbája, milyen mélyen van életünk »elrejtve együtt a Krisztussal az Istenben.«

IMÁDKOZZUNK: Add, Mennyei Atyám, hogy naponkénti valósággá lehessen szívem vágya: ne én éljek, hanem éljen bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben éljem. Krisztus nevében és az ő érdeméért kérem. Ámen.

— Mindennapi életünk a bizonysága annak, hogy valóban Krisztus-e az életünk Ura. —

Knettier K. Edward (Taivau)

VASÁRNAP, JANUÁR 14.

16