Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1962-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, JANUÁR 15. Olvassuk: Apostolok Cselekedetei 4:23—33. »Valami hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedned.« (Prédikátor könyve 9:12.) Japánban él egy állami leprás otthonban egy aszszony, aki élő bizonysága Krisztus megváltó hatalmának. Emberileg szólva, ő a legerősebb tartó oszlopa egy ottani protestáns egyháznak, melynek körülbelől egyharmada leprás. Arcán mély nyomokat hagyott a lepra, ujjait pedig lerothasztotta ez a szörnyű betegség. Csonk, maradvány hüvelyk-ujjával azonban még meg tudja fogni a tollat és ír... Mit ír? Leveleket. Krisztus szerelmétől izzó bizonyságtételeket. S a csonka kéz így vezet másokat az Elet Urához. Néhány mértföldnyire a leprás otthontól van egy ötven tagú keresztyén gyülekezet, melynek ő a vezetője, noha betegsége nem engedi meg, hogy a faluba bemenjen. »Keze« oda is elér. Elér börtönökbe, szanatóriumokba, kórházakba és messzi otthonokba is, hogy leveleinek bizonyságtételével vezessen másokat is Krisztushoz ... Ez a rendkívüli asszony, aki olyan meglepő módon tesz bizonyságot a Megváltóról, vájjon nem szégyenít-e meg minket? Nekünk van ép kezünk, lábunk, mehetünk szabadon, ahova akarunk; nem vagyunk kizárva a társadalomból, — de vájjon vagyunk-e olyan eleven tanúbizonyságai a Krisztusnak, mint ő?... IMÁDKOZZUNK: Átyánk, bocsásd meg, ha hiányzik a tűz naponkénti bizonyságtételünkből. Köszönjük Neked, azokat, akik testi gyengeségek ellenére is hűséges tanítványaid. Taníts meg bennünket is szóval és tettel naponként Rólad tenni bizonyságot. Ámen. — Találok ma is feladatot, melyben Krisztus bizonyságtevője lehetek. — Nicholson V. Herbert (Japán) 17
