Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Jeremiás 29:8—14; Ap. Csel. 6:1—7. »Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.« (Jeremiás 29:12.) Mikor meglátogattam egy idős asszonyt, aki a köszvénytől teljesen elnyomorodott, azt mondta nekem: »Az én életemnek nincsen már semmi célja. Csak min­dig itt kell feküdnöm. Sokszor arra gondolok, hogy Isten is elhagyott engem.« »Imádkozzál az egyházért«, válaszoltam. »Az Egy­háznak szüksége van arra, hogy imával támogassuk, amint a Megváltó Ur Jézusról tesz bizonyságot e világ előtt. Neked most bőven van időd imádkozni. Imádkoz­zál értünk.« Mosolyogva így felelt: »Igen, sok időm van imád­kozni.« »Az Isten gyermekének imáját meghallgatja az Ur — folytattam — és így a kórházi ágyon is nagyon fon­tos munkát végezhetsz.« Minden hívő keresztyén embernek szüksége van arra, hogy imádkozzunk érte. Isten nem azt nézi, hogy mily magasztosak szavaink, hanem hogy Krisztusba ve­tett hittel fordulunk-e Hozzá. IMÁDKOZZUNK: ígéreted szerint tudom, Atyám, hogy meghallgatod imámat. Taníts engem helyesen imádkozni, nemcsak önmagamért, hanem embertár­saimért is. Az Ur Jézus nevében. Ámen. — Annak, aki lélekben és igazságban imádkozik, cselekedetei is azt mutatják, hogy nem hiába él. — Claudia M. Higgins (California) HÉTFŐ, MÁJUS 28. 30

Next

/
Thumbnails
Contents