Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 15:1—9.

»Mert régen sötétség voltatok, most pedig világosság az Urban; mint világosságnak fiai úgy járjatok.« (Efézus 5:8.)

A Fenyő Szigeteken (Kuba) ebben az időszakban akkora világító bogarakat lehet látni, hogy könnyen összetéveszti őket az ember az autók lámpájával. Egyetlen ilyen cocuyos — ahogy nevezik őket — annyi világosságot tud magából fejleszteni, hogy az ember sötét szobában nyugodtan újságot olvashat mellette.

Koloniális időkben ezeket a cocuyosokat üvegtartóba rakták, s mint divatos ebédlőszobai lámpákat használták.

Az ember azonban sokkal fontosabb fényt mutathat fel, mint ezek a kubai rovarok. A cocuyo meg tud ugyan világítani egy-egy szobát, de nekünk sokszor adatik olyan lehetőség, hogy egy egész közösség előtt világíthassunk. Cselekedeteinkkel örömet szerezhetünk másoknak.

Mint a »világ világossága« szükségképpen kell, hogy Jézus Krisztust sugározzuk. Ha mindegyikőnk a maga környezetében, szomszédságában segít derűt fakasztani, a világ sokat fog veszteni sötétségéből.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, arra kérünk, hogy a mi lelkiségünk rokon lehessen a Tiéddel, hogy életünk tükrözhesse a Te szeretetedet és jóságodat. Add, hogy hozhassak derűt valaki életébe még ma, Ámen.

— Van-e gondom arra, hogy milyen hatással vagyok másokra? —

Theodore A. Ediger (New York)

KEDD, MÁJUS 29.

31