Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvasuk: Lukács 11:1—8.

»Szüntelen imádkozzatok.« (I. Thess. 5:17.)

Day Albert »Egy imádság önéletrajza« c. könyvében leírja, hogy azokhoz leszünk hasonló, akikkel gyakran érintkezünk. Nem tudunk úgy dolgozni és szórakozni egy másik személlyel, hogy valamit át ne vegyünk az illető jelleméből.

Alkalmazhatjuk ezt az igazságot az imádságra is. Ha hosszú órákat töltünk el imádkozással, annál többet veszünk át Isten tulajdonságaiból. Mivel Ő szeret, lassan mi is jobban tudunk szeretni. Mivel Ő megbocsátó Atya, mi is megtanulunk megbocsátani. Mivel Ő igazságos, mi is igazságosabb leszünk másokkal szemben.

Nagyon fontos hogy mindig imádságos magatartással forgolódjunk minden mi dolgainkban. Minden munkánknál, feladataink teljesítésénél, minden társalgásunkban, még a szórakozásainknál is azt kell éreznünk, hogy Ő velünk van és mi az ő felséges jelenlétében élünk.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, édes

Atyánk! Segíts megismerni a lélek csendességében, hogy a Te jelenléted milyen áldott közösség számunkra. Taníts meg minket megismerni a Te közelségednek drága értékét, hogy a Te társaságodban találjuk meg lelkünk minden örömét most és mindenkor. A mi Megváltónk nevében kérünk hallgass meg minket. Ámen.

— »Próbáltam-e én valaha olyan közel élni Krisztussal, hogy mások elmondhassák, én valóban vele éltem?« —

Meyers Cecil (Georgia)

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 24.

26