Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

»Mit cselekedjem Uram? Mondák és az Ur felelt: Megmondják néked mindazokat, amelyet elrendeltem felőled, hogy véghez vigyed.« (Csel. 20:10.) Az imádkozás nemcsak azt jelenti, hogy Istenhez beszélünk, hanem azt, hogy Istennel beszélgetünk. Az imádkozás nem olyan magunkban való beszél­getés féle. Sokkal inkább magunk előkészítése arra, hogy Isten beszéljen hozzánk. Azért fontos, hogy imád­ságunk alatt elcsendesedve várjuk, hogy Isten szóljon. Mondjuk mi is Sámuellel: Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád. — Vagy ahogy Pál apostol kérte: Mit tegyek Uram? Néha reggelenként feleségem megbíz, hogy bizonyos dolgokat vásároljak meg hazafelé jövet. Rendszerint felírom ezeket, hogy a nap sok gondja és tennivalója között el ne felejtsem. Volt egy mélyhitű lelkészismerősöm, ki reggeli imádsága idején mindig magához vett egy jegyzetpa­pirt és ceruzát. Felírta azokat, amit Isten tennivalókként adott neki arra a napra. Felírta, hogy a nap forgalmas óráiban el ne feledkezzen az Isten által reá bízott te­endőkről. IMÁDKOZZUNK: Urunk segíts minket, hogy imád­kozásunkban hallgassunk a Lélek szavára. Segíts, hogy kegyelmed és vezetésed cselekedetté változtassa át imádságunkat. Erősíts meg Urunk, hogy imádságunk a tett felelete legyen a Te üzenetedre. Krisztus érdeméért kérünk. Ámen. — Az imádkozó élet megmutatkozik a szolgálatban. — H. Cecil Pawson (Anglia) PÉNTEK, MÁJUS 25. Olvassuk: Ap. Csel. 22:1—11. 27

Next

/
Thumbnails
Contents