Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsidók 11:1—10.

»Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.« (Márk 9:23.)

Súlyos kijelentés ez. Aki ilyet mond, annak bizonyosnak kell lenni a maga dolgában.

A hit nagy lehetőségeit senki más meg nem tapasztalhatja, csak a hívő. A világ fiai szívesen utánoznák a hitet annak hasznáért, de az ilyen kísérletezést nem áldja meg Isten. Sokan úgy vannak a hittel, mint a sorsjeggyel. Azt mondják: szerencsét próbálok. Ha nyerek, máskor is veszek, ha nem akkor többet nem próbálkozom.

Megpróbálom — hiszek — mert azt hirdetik, hogy a hitnek nagy lehetőségei vannak. Ha sikerül jó, ha nem, akkor nem érdemes hinni.

Az ilyen hitnek semmiféle lehetősége nincs.

Van a hívő ember életében mindig hitetlenség is. Olyan ez, mint a szeplő az arcon. Hiszek Istenben, hiszek az imádság erejében, hatalmában, mégis az élet apró dolgaiban hitetlenkedem. A szeplőket nem kenőcscsel kell letakarni, hanem végképppen el kell tüntetni. A hit nem riasztólövés a levegőbe, hanem célirányos munka.

IMÁDKOZZUNK: Légy irgalmas nékünk óh Isten bűnösöknek. Erősítsd gyenge hitünket és mutasd meg a Te kegyelmednek mindenre elégséges erejét. Add, hogy hitünk megingathatatlan és győzedelmes hit legyen. A Krisztusban kérünk. Ámen.

— A hit a reménylett dolgok valósága. —

E. A. (Magyarország)

VASÁRNAP, MÁJUS 20.

22