Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 21:34—38.

»Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«

(Márk ev. 14:38.)

Egy alkalommal a nagy Sabi folyó mentén egy édesapa a fiával halászott. Fogtak néhány halat és azokat beletették egy vederbe.

Amíg az édesapa tovább halászott, addig a fiú a vödörbe nézett és elcsodálkozott, hogy a halak már nem olyan élénkek, mint a folyóban. Megkérdezte apját, hogy mi a bajuk.

Az édesapa megmagyarázta: »A halak mozgékonyak, ügyesek és boldogan élnek addig, míg a folyóban vanak. Amidőn kiveszik őket a folyóvízből, azonnal bekövetkezik a gyengeség és a haldoklás.«

A víz a halnak az éltető eleme. Az imádkozás pedig a keresztyén életnek éltetője. Mi keresztyének akkor vagyunk erősek a krisztusi hitben, ha imádkozunk.

Keresztyén életünk boldog és mindig szolgálatra kész, mert még a fáradtságban is az imádság által erőt nyerünk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Édesatyánk! Köszönjük Neked az imádság csodálatos és kimondhatatlan hatalmát. Vezess minket az imádkozás fontosságára, hogy táplálékot és erőt nyerjünk lelkünk békességére és biztatására. A mi Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

— Vajon állandó erőforrás-e az én számomra az imádság? —

M’hlanga Ivy (Dél-Khodézia)

HÉTFŐ, MÁJUS 21.

23