Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

»Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« (Máté 5:16.)

Egy este magános ember kopogtatott ajtónkon. Őszintén bevallotta, hogy tíz esztendőt töltött börtönben s most, hogy kiszabadult, hiába ment vissza övéi, ismerősei közé, azok nem fogadták be őt. »Azért jöttem ide — mondotta — mert azt hallottam, hogy a keresztyének segítik az elhagyottakat, a kitagadottakat.« Aztán arra kért, hogy keressünk neki egy olyan keresztyén családnál lakást, ahol új életet kezdhet.

Másnap elindultam vele a faluba és találtunk egy családot, akik befogadták és szobát adtak neki.

Pár hónap elteltével emberünk megkeresztelkedett — bizonyságul, hogy ő is elfogadta Krisztust Megváltójának.

íme milyen áldott szolgálatot tehet egy keresztyén család! A bizonyságtevő élet megmentett újabb bűnöktől egy lelket.

Tükrözi-é az én házam Krisztus szeretetét?! Megmutatja-é a világ, a szomszédaim előtt, hogy benne Krisztus lakozik?!

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, tölts el minket Krisztus szeretetével, hogy segítsünk az árvákon, elhagyottakon, eldobottakon. Tudjuk ebben a szeretetben megtaláljuk a szolgálat örömét és áldását. Add, hogy életünk tükörképe legyen a bennünk megjelenő krisztusi szeretetnek. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— Kiről tesz bizonyságot az én otthonom? —

Sami D. M. Shafi (Pakisztán)

KEDD, MÁJUS 8.

Olvassuk: Kolossá levél 1:3—17.

10