Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 9.

Olvassuk: Példabeszédek kve 31:10—31; János 19:25—27.

»Felkelnek az ő fiai és boldognak mondják őt; az ő férje és dicséri őt.« (Példabeszédek kve 31:28.)

Ashbury Ferenc Amerika úttörő püspöke csodálatos szép gondolatban örökítette meg édesanyja emlékét. így ír róla: »Ötven esztendőn keresztül szorgoskodott, szíve, hajléka mindig nyitva volt, hogy Isten gyermekeit és szolgáit befogadja. Lelke hordozója volt a keresztyén érzületnek, amelyik együtt sír a sírókkal és együtt örül az örvendezőkkel... Mint édesanya (a világ minden édesanyja között' őt választanám) mélységesen szeretett, mint barát nemes, hű és állhatatos volt.«

Azt mondta valaki »Amikor Isten nagy embert akar a világba küldeni, akkor először egy nagy nemeslelkű asszonyt teremt.« Monica, nap mint nap imádkozott, hogy fia Augustinus keresztyén legyen. Imádsága meghallgatásra talált és Augustinus kiváló egyházatya lett az ó-kori keresztyén egyházban.

Annyit mindenesetre tudunk, hogy abból az otthonból, ahol Istent szeretik, kiáramlik minden időben a keresztyén lelkűiét. Óriási jelentősége van a keresztyén otthonoknak.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, alázatosan megköszönjük Neked azoknak az otthonoknak az áldását, ahol imádnak és tisztelnek Téged. Add meg nékünk, hogy a Te lelked vezetésével hadd szolgálhassuk a Te országodat ezen a földön. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Ahogyan a világosság fénylik a sötétségben, úgy világítják meg a keresztyének mások számára az utat.—

Arthur H. Mitchell (Michigan)

11