Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Timóteus 1:1—7.

»Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint: még mikor megvénhedik is el nem távozik attól. (Példabeszédek 22:6.)

Az egyik istentiszteleten egy pöttömnyi lányka kötötte le a figyelmemet. Ott ült nem messze tőlem, szüleivel és nagyobb testvérével. Még nem tudott olvasni, és mégis oly bájosan, érzéssel énekelte az éneket.

Mikor az Úri imát és az Apostoli Hitvallást mondta fennhangon a gyülekezet, a kislány is velünk együtt mondta minden szavát. Az igehirdetés alatt komolyan figyelt, mint aki teljesen érti a prédikációt. Az áldásnál mélyen meghajtotta szőke fejét, szinte látszott rajta, hogy őszintén imádkozott.

Ahogy a kislányt elnéztem az istentiszteleten, kicsiny lénye, áhítata, többet jelentett nekem talán a prédikációnál is. Az ártatlan kicsi élet, viselkedésével bizonyságot tett arról, hogy a család amelyben a gyermek nevelkedik, mély és komoly hitéletet él. Kicsiny élete visszatükrözte otthonának istenes hitét.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, aki megmutattad végtelen szeretetedet a kicsiny gyermekek felé, imádkozunk Hozzád, áld meg az otthonokat, ahol a Te gyermekeidet nevelik. Vezesd a szülőket, hogy Krisztus útjára irányítsák gyermekeiket. Küldd el Szentlelkedet, hogy lakozzék otthonainkban, hogy bizonyságot tehessünk Jézus Krisztusról. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— A hívő otthon az, mely a leggazdagabb örökséget adja a gyermekek számára. —

Priscilla Padolina (Filippi Szigetek)

HÉTFŐ, MÁJUS 7.

9