Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Effézus 4:7—16.

«... kérje hittel semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, melyet a szél hajt s ide s tova hány.« (Jakab 1:6.)

Hatalma s vihar tört ki a szőlő-hegyen. Az apa fiával egy kunyhóba menekült és ott várták be a vihar tovább vonulását. Midőn a kunyhóból kijöttek, letört ágak és zúzott levelek aléltan hevertek a földön.

Amint széttekintettek, az apa elmondotta a fiának, hogy a viharok teszik még erősebbé, ellenállóképesebbé a fát új viharokkal szemben, annak ellenére, hogy sok sebe is marad egy-egy vihar után.

Milyen ellenállást tanúsítunk mi az élet viharjaival szemben, amikor az megsebez bennünket? Ha a mi hitünk mélyen bele van gyökerezve Jézus Krisztusba, akkor szembe tudunk nézni és megtudunk állani az élet nagy viharaiban. Az imádkozó lélek mindig újra gyógyul, ha megsebzi az élet.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus Krisztus, szeretnénk erősek lenni. Segíts minket, hogy e földi élet viharaiban, és megpróbáltatásai között hitünk erős legyen. Mikor elhagyottaknak, gyengéknek érezzük magunkat, simíts gyógyító kezeddel végig a lelkűnkön, hogy érezzük meg a Te erősítő közelségedet és szeretetedet. Hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— »O megsebez, de be is kötöz.« —

Edna Júlia Kellel' (Wisconsin)

SZOMBAT, ÁPRILIS 14.

47