Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 15.

Olvassuk: Márk 11:1—11.

»Elmenének azért és megt«lálák a megkötött vemhét az ajtónál kívül, a kettős útnál és eloldák azt.« (Márk 11:4.)

Az első virágvasárnapon Jézus Krisztus, mint Ur és Király mutatkozottt a sokaság előtt. A tömeg hozsannával és hallelujával kísérte a városba való bevonulásakor, zöld ágakat hintettek útjára, mert a győzelmes Királyt látták benne. Diadalmas út volt ez. Viszont Jézus nagyon jól tudta, hogy előtte egy másik út is van, amely a megaláztatás és a golgotái kereszt felé vezet.

Mindenki elérkezik egy időben oda, ahol az út ketté válik. Ahol a jó és a rossz elválik egymástól. Különösen az ifjú korban következik ez be. Mindig lesznek ifjak, akik Krisztussal a jó úton kívánnak haladni, Őt Uruknak és Királyuknak vallván. És van olyan ifjúság is, amely megtagadja, megveti és elutasítja Őt.

Melyik úton halad a mi ifjúságunk? Mi a feladata az idősebb generációnak? Mi lenne más, mint az, hogy gyermekeit, minden kor ifjúságát elvezesse a Krisztus útjára. Nagy feladat és nagy felelősség az, melyet reánk bízott az Isten.

IMÁDKOZZUNK: Ur Jézus Krisztus, Aki állandóan keresed az elszánt, az evangélium hordozására magát felajánló ifjúságot, tedd egyházainkat azzá, amely rá neveli ifjainkat a Te evangéliumod szolgálatára. Add, hogy a mi gyermekeink élete bátor, bizonyságtevő élet legyen. Hallgasd meg a mi imádságunkat. Ámen.

— A sötétség és gonoszság elleni harcban Krisztusnak lélekkel telített áldozatos emberekre van szüksége. —

lí. D. Nysewander (Indiana)

48