Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, ÁPRILIS 1. (Böjt negyedik vasárnapja.)

Olvassuk: Márk 10:28—34.

»ímé felmegyünk Jeruzsálembe és az embernek fia átadatik a főpapoknak, és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogány ok kezébe adják őt.« (Márk 10:33.)

»Jöjjetek énhozzám«, ez a felhívás bizonyos elkötelezettséget is jelent a tanítványok számára. Jézus Krisztus megindul Jeruzsálem felé, ahová magával viszi ta-., nítványait is. Elhagyják a biztosabb és kényelmesebb galileai tájakat és életet, hogy szembenézzenek a veszéllyel. Talán könnyebb lett volna othon (maradniok,.. ők azonban engedelmesen követték Mesterüket.

Emberi vonás megfutni a kötelességek elől, még,, akkor is, ha azok bizonytalansággal és kényelmetlenséggel járnak.

A Krisztus iránti teljes elkötelezettség feltétlen engedelmességgel jár.

Ő az »út, az igazság és az élet.« Ő ez út követésére, az igazság elfogadására és a krisztusi élet elnyerésére hívja azokat, akik Néki adják át magukat.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts meg •minket e böjti időben, hogy Jézus Krisztus példáját határozottan kövessük. Ő nem kereste a maga biztonságát, hanem magára vette az emberek átkát. Adj nékünk erőt, hogy Őt kövessük minden úton, ahová meberi életünk vezet. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— A böjt jelentősége nem annyira a böjtölésben van, mint inkább az engedelmességben. —

Robert W. Schunim (Illionis)

34