Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1961-03-01 / 2. szám
REMBRANDT: AZ EMMAUSI VACSORA Walter L. Nathan magyarázata A világnak egyetlen festője sem állította a Bibliát olyan alaposan művészetének központjába, mint a holland Rembrandt (1606-1669). Számtalan festményének, rajzának és metszetének tárgyát az új és ó-testamentum alakjai vagy eseményei képezik. A Szent írás ihlette meg a legjobban. Nem törődve korának hittudományi vitáival, Rembrandt hitét a Megváltó alakjára építette. Látta Jézust mindeneket átölelő szeretetével, amint alázatosan sétált a szegények között, gyógyítva a test és lélek betegségeit és eltörölve a bűnösök leikéről a bűnt. Ez az a Jézus, akit bemutat egyik legmegkapóbb mestermüvében, „az emmausi vacsorá”-ban. Jézus két tanítványa hazafelé tart Jeruzsálemből. Vigasztalhatatlanok szeretett Mesterük haláláról és az üres sírról hallott hírek miatt. Nem ismerik fel Jézust, amint csatlakozik hozzájuk és halálának és feltámadásának jelentőségét megmagyarázva nekik, megnyugtatja őket. Estefelé megérkeznek Emmausba. A tanítványok kérik Jézust, hogy maradjon és ossza meg velük eledelüket. Amikor vette a kenyeret, megáldotta és megtörte, akkor megnyíltak szemeik és megtudták, hogy ki ő. Az áldás utolsó szavai még mindig visszhangzanak a esendőén, mely egyszeriben betöltötte a boltozatos, árnyas szobát. A tanítványok és szolgájuk mintegy átszellemülve néznek fel a Megváltóra. Krisztus ma is közel van az ő megtartó barátságával férfiakhoz és asszonyokhoz mindenhol, akik Isten és felebarát iránti szeretettel követik öt. Ez a lényege a húsvéti üzenetnek, hogy az ő örökkévaló jelenlétének kegyelme által megismerjük az ő szavának igazságát: „Én vagyok az életnek kenyere, aki hozzám jön, ^semmiképpen meg nem éhezik és aki hisz bennem, nem szomjuhozik meg soha.” (János 6:35.) 0:35.) Authorzed a« »econd clasa mail Post Offic« Department, OTTAWA.