Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 2.

Olvassuk: Korinthusibeliekhez írt 2. levél. 2:12—17.

»Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.« Máté 7:7.

Férjem egy nagy csomag fűszert vitt, én magam pedig egy kisebbet, amint egy óriási áruház ajtajához érkeztünk Washingtonban, az Egyesült Államok Fővárosában. Egyikünk se nyújtotta ki a kezét, hogy az ajtót kinyissuk, mert tudtuk már, hogy mi következik. Mintha látott volna bennünket jönni, az ajtó — melyet egy fotocellás lámpa irányított — kitárult, hogy bennünket kiengedjen. Azután pedig késedelem nélkül be is csukódott a maga módján.

Automobilunkhoz mentünk, s még mindig azon a kis fiún mosolyogtunk, akit várakozásunk alatt láttunk, még az árúcikkeinket ellenőrizték és összeszámlálták. Ö egészen felizgulva az ajtón ki-s-be járt. »El fogja koptatni« mondtam én mosolyogva a férjemnek.

»A látószemű ajtó« egészen csodálatos első alkalommal. Éppen így a mi mennyei Édesatyánk, aki ismeri a mi szükségeinket, és tudja a mi mozdulásainkat. Még akkor is, ha nem látnánk Öt, Ö ott van az ajtónál. Mikor mi készen vagyunk, hogy menjünk át rajta nagyobb munkamező vagy újabb tapasztalatok felé, Ő nyitja meg az ajtót a mi számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, segíts bennünket, hogy minden nap teljes bizalommal járjunk, tudván, hogy az ajtók, melyeket mi nem látunk, megnyílnak a szükséges időben és nincs akadály a Te akaratod előtt. Jézus nevében kérünk. Ámen.

Hays Brooknsné (Arkansas)

4