Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 3.

Olvassuk: János evangéliuma 14:8—14.

»És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.« Máté 21.22.

Egy havas napon, amikor nyolc éves voltam, édesanyám magához hívta húgomat, két bátyámat és engemet. S ezt mondta: »Elmegyek az örök hazába. Amikor majd felnőttök, dolgozzatok keményen Istenért. Én várni fogok rátok az Urnái a mennyben.«

Azóta édesapámnak sok gondja volt életében a család felnevelése körül. De szüntelenül emlékeztetett bennünket, hogy az imádságot Isten az Ö akarata szerint a maga idejében teljesíti és hogy az imádság a keresztyén ember egyik legfőbb kiváltsága. Fel is ajánlotta gyermekeit Istennek és kérte, hogy azon engedelmeskedjenek az Ur akaratának és szolgálják öt.

Isten meghallgatta édesapám kérését és szivembe oltotta ezt a vágyat. Én most készülök a keresztyén egyház szolgálatára. Fiatalabb húgom, az imádság meghallgatása következtében, most iratkozott be az egyik keresztyén főiskolára.

Mi, keresztyének, imádkozzunk, hittel és bizalommal, mert Isten ígéretei megállnak, csak hűségesen várjunk az Ö válaszára.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk Istenünk, könszönjük, hogy kész vagy meghallgatni a Te gyermekeid imádságát minden nyelven és országban. Adj állandóan növekedő vágyat, hogy a Te kegyelmedet megismerjük imádság által és a Te akaratod teljesedjék a mi életünkben is. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

Horie Makiké (Japán)

5