Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János evangéliuma 3:5—12.

»Ne csodáld, hogy azt mondám néked: szüség néktek újonnan születnetek.« János 3:7.

Ujesztendő volt. Éppen visszatértem szokásos éjféli istentiszteletünkről. Ez a legkiszámíthatatlanabb alkalom, mert mindenféle kiszámíthatatlan emberek jönnek el reá. Sokan, akik különben nem lépik át a templom kapuját, ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy az év utolsó napját és az új esztendő elejét az Ur házában töltsék el.

Amint épp készültem lefeküdni, a telefon szólalt meg. »Ott voltam az istentiszteleten, — mondta egy hang, — s az újjászületésről volt szó. Visszakerülhet-e olyan ember, mint én, oda ahol voltam?«

A történet folytatása lehet más hasonlóaknak a példája. Krisztus a mi Megváltónk. Ez az ember eljött hozzám és elmondta az ő történetét. Együtt kerestük Krisztus Ígéretének beteljesülését, mely szerint, ha bárki is jön Őhozzá, azt Ö semmiképpen ki nem veti. Az imádság segít megnyitni ennek az embereknek az új élet kapuját, aki most már egyházunk egyik leghűségesebb tagja.

IMÁDKOZZUNK: 0 Istenünk, amint beléptünk az új esztendőbe, kérünk, hogy tölts meg minket új élettel. Adj bátorságot és akaraterőt, hogy meghozzuk a szükséges áldozatot és azt cselekedjük, amit Te akarsz hogy cselekedjünk. Krisztus, a mi Megváltónk nevében kérünk. Ámen.

Webb B. Jóisef (Dél-Afrik^)

VASÁRNAP, JANUÁR 1. (Újév)

3