Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Szerda, március 18 Olvasd János 14:1-7

“Dicséretet énekelvén kimenének az olajfák hegyére.”

(Máté 26:30.)

PÄSKAÜNNEP héber megölésének része volt az éneklés. Jézus és tanítványai igy cselekedtek ünneplésükkor a felső szobában. Vájjon kinek volt közülük kedve énekelni. Jézus közölte velük, hogy rövidesen elárulják. De énekeltek.

Bizonyára örömmel-telten énekeltek, amikor Jézus arról beszélt, hogy az Ö békességét hagyja nekik. Valóban oly kevés szomorúságot mutatott abban az órában, hogy tanítványai nem nagyon érzékelhették, hogy szenvedése oly közel van.

Mily gyakran panaszkodunk és ezt mondjuk: “Miért történt ez pont énvelem?” Senki nem kiváltja tőlünk, hogy örvendezzünk, mert fájdalom, vagy igazságtalanság, vagy veszteség ért. Isten kegyelme által győzedelmesek lehetünk, nem nehézségeink miatt, hanem azok elleniére. (Pál arra tanít minket, hogy örvendezzünk eltűrve mindeneket.

IMÁDKOZZUNK: Szent Atyánk, szeretnénk egyre inkább olyanok lenni, mint a Te Fiad. A keresztfán a halállal nézett szembe, s mégis nyugodtan, sőt örömteljesen beszélt zavarbaesett tanítványaihoz. Segits bennünket, hogy ne vegyük annyira szivünkre saját kis terheinke', azáltal, hogy mások terheire gondolunk. Hadd tanuljunk azoktól, akik bátran szembenéztek fájdalommal és nyomorúsággal. Jézus nevében kérünk, aki oroszlán is és bárány is volt lélekben. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A kövek felett folydogáló patak adja a legédesebb zenét.

Miriam S. Lewis (Pennsylvania) Napi bibliaolvasás — János 13:21-38

A keresztrefeszitést megelőző események