Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Csütörtök, március 19 Olvasd Máté 5:43-48

“és egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén.” (Máté 26:39.)

^ Z U'R JÉZUS tizenegy tanítványával a Gecsemáné kertjeibe ment. Mikor oda értek, Pétert, Jakabot és Jánost efezólitotta a többiek közül1 lés szomorú lelkét kiöntötte nékik. De aztán még őket is hátra hagyta “egy kissé előre menve” imádkozott. A rettenetes szenvedéseket előre tudva, vércseppeket izzadva felajánlotta Atyjának, hogy a szenvedés poharát fenékig kiissza, hogy minket a kereszten megváltson. Atyja akaratának ebben is átadta magáit.

Mi lett volna, ha Jézus ebben a tekintetben nem cselekedte volna meg az Atyja akaratát?

A tudomány emberei mindig azon dolgoznak, hogy előrevigyék, megjavítsák az ember mindennapi életét. Mi keresztyének legtöbbször meg vagyunk elégedve azzal, ha Krisztusról való bizonyságtevésünk megfelel az átlagnak.

Jézus ami példaadónk, életével tett bizonyságot arról, hogy akaratunkat alá kell vetnünk teljesen az Isten akaratának. És életünket Isten tervének szolgálatába kell állítanunk. Igaz, hogy a bűnben született ember képtelen tökéletes lenni, de Krisztus gyermekének ezt kell célul kitűzni. “Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”, mondja Krisztus.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, segíts engem arra, hogy hogy buzgó hittel kereshessem mindenben a Te akaratodat. Hadd tapasztaljam a Tenéked való engedelmesség gazdagságát napról napra jobban. Az Ur Jézus nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK: - '

Ma és minden nap valamivel többet teszek az Ur Isten akaratának való engedelmességben. Rugy I. Kingswood (Ontario) Napi bibliaolvasás — János 15:1827

A keresztrefeszitést megelőző események