Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Hétfő, március 16 Olvasd Lukács 22:14-20

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19.)

A KARÁCSONYI szünidő előtti napon a gyerekek öszszecsoportosultak a tanítónő asztala köré. Ajándékokkal léptéik meg, amelyért ő igen hálás volt.

Miután valamennyien elhagyták a termet, egy kicsiny lányka visszajött. A padjából kivett egy kitömött játékot és a tanítónőnek adta. “Ezt neked adóm’’ — mondta a gyerek — “én nem tudtam venni semmit”. Kétségtelenül ez a gyermek legbabusgatottabb játékja volt, s a tanítónő habozott elfogadni.

Évekkel késeibb karácsonykor a tanítónő a kitömött játékot kitette a kandalló-párkányra a kisleány emlékére, aki oly sokat adott.

Ezen húsvét időszak alatt gondolataink visszaszállnak Jézushoz és tanítványaihoz a felsőiszobába. Jézus tudta, hogy elhagyja őket nemsokára. Akart nekik adni valamit emlékül. Hangja telítve kellett, hogy legyen érzelmekkel, amint adta nekik a kenyeret és ezt mondta: “ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekednétek az én emlékezetemre .. . E pohár az új szövetség az én véremben, mely érettetek kiontatik Luk. 22:19-20.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Te életedet adtad miértünk. A

Te érettünk megtöretett testeden, s a váltságunkért kiontott véreden keresztül, mindég emlékezetben tartunk Téged. Taníts minket imádkozni, mint tanítottad tanítványaidat: Mi Atyánk ki vagy a mennyekben ... Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Azon módon, ahogy ma élek, megmutatom, hogy emlékezem Krisztusra, aki életét adta érettem.

Beulah Bunten Stiers (Kansas)

Napi bibliaolvasás — János 12:27-50

• A keresztrefeszitést megelőző események