Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Csendben maradni: bűn

Március 1, (böjt harmadik vasárnapja)

Olvasd: Apóst. Csel. 13:30-37

“És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett Ígéretet.”

(Afl. Csel. 13:30-37.)

\V, Antiókhiáiban lévő zsinagógában tartott beszédében Pál apostol igy szól az emberekhez: “És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett Ígéretet, hogy azt az Ő fiaiknak (feltámasztván Jézust. (Csel. 13:32-33.) ‘ Ö milyen alkalom volt ez a boldog örvendezésre, hogy remélte Pál, hogy valaki elfogadja az evangélium igazságát.

Az a boldog üzenet, amit Pál hirdetett a mostani keresztyének számára is időszerű. Jézus eljött a főidre, itt élt, legyőzte a halált és él örökön örökké. Abban az időben ilyen megbízatás lelkesítette a (hívőket: “Menjetek el is hirdessétek!”, “Örvendezzetek”, “Adjátok tovább!”

Mégis mintha kisértés venne körül, hogy ezt a boldog üzenetet megtartsuk magunknak. Nem ibü-n-e az, mikor csendben maradunk, ahelyett, hogy másokat figyelmeztetnénk az ördögre? A sátánnal szemben állandóan ébren kell lennünk, hogy amikor látjuk vagy halljuk, megálhassunk vele szemben erősen. Szóljunk tehát, és beszéljünk! Mondjuk el mit jelent Jézus nekünk, mert a mienk a legjobb és legboldogabb üzenet.

IMÁDKOZUNK: ő Édesatyánk vezérelj bennünket, hogy

ne legyünk csendben, amikor beszélnünk kell rólad, a Te nagy szerelmedről irántunk és a Te anyaszentegyházad iránt. Használj fel bennünket, hogy mások is Krisztushoz találjanak és elfogadják őt életük Megváltójának. Buzdíts bennünket a hitben, a mi áldott üdvözítőnk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus Krisztusnak van hatalma a sziveket megszabadítani a btin börtönéből. Weldon O. Wilson (North Karolina)

Napi bibliaolvasás Máté 21:33-46