Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Csendben maradni: bűn

“Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, ... ha meg nem jelenti azt, ... hordozza az ő vétségének terhét.” (III. Mózes 5:1.)

MÓZESI törvény régen tanította aulái-, aanit mi is

látunk magunk körül, hogy csendben maradni is bűn, amikor az igazság és a jog követelné, hogy bizonyságot tegyünk róla.

Egyik legelszomoritótob élményeim volt, amikor láttam, hogy két fiatal embert meglincseltek s nem volt a nagy tömegben senki sem, aki felemelte volna szavát a gyilkosság ellen.

Ebiben a mai kemény és zür-zavaros világban nagv szükség van arra, hogy az igaz keresztyének hallassák szavukat. Viéleményümket csak úgy lehet másolt tudomására hozni, ha beszélünk róla.

Az Apostolok Cselekedetei könyvében olvashatunk arról, hogy Saulus pedig szintén javallta az ő (István) megöletásét. (8-1) Ő nem dobott egy követ sem a vértanuságot szenvedőre, de hallgatásával része lett a kegyetlen megkövezésnek. Miután a damasltuszi úton megtért, bűne megbocsáttatott, megpróbálta azokat a hibákat jóvá tenni, miket elkövetett.

A villáig várja és hallani akarja a keresztyének szavát. Ne hallgassunk, mert csendben maradásunkkal bűnt követünk el.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, adj bátorságot, hogy beszélni

tudjak és cselekedni, nem a félelem, hanem hősiesség miatt- Add nekünk azt az erőt és bátorságot, amit Krisztus Ígért, akit megfeszítettek, de feltámadott. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ne kövessünk el bűnt azzal, hogy csendben maradunk.

Hodges R. Graham (New York) Naiw MWiaolvftsá,s Márk 6:14-29

. Hétfő, március 2

Olvasd Ap. Csel. 8:1-4