Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

“A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16:18.)

\AK egy régi mese a békáról, amely azt példázza, hogy milyen veszélyeket rejt magában a büszkeség és a dölyfösség. A béka elhatározta, hagy ő is útra kel a vadlitoákkal és a telet délen fogja tölteni. Keresett egy zsineget és megkérte a vadlibákat, hogy az egyik az egyik végét, a máisik a másik végét vegye a csőrébe ő pedig a közepén kapaszkodott szájával.

Amint útra keltek, szállva fent a magasban, egy mező felett repültek el, ahol egy földműves épen föltekintett és meglátta őket. Csodálkozva kiáltott föl nekik: “Há ezt melyikőtök találta ki?” A béka nem állhatta meg, hogy le ne arassa a dicsőséget, büszkén kiáltotta le. “Én találtam ki.” Csakhogy, mikor kinyitotta a száját, eleresztette a zsineget, halálra zúzta magát ahogy lezuhant, a vadlibák pedig tovább repültek. Nem tudott alázatosan csendben maradni és az lett a veszte.

IMÍDKOZ ZU N K : Mennyei édes Atyánk! Ajkunkkal mondjuk, hogy “szenteltessék meg a Te neved’’, óh bár életünk is azt mutatná. Engedd, hogy úgy tisztelhessünk téged, mint Teremtőnket és úgy élhessük a mi életünket, ahogy Te kívánod azt tälünk. Vezess el bennünket Szent Fiadhoz és tégy tökéletessé bennünket az ő Lelke által. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A Szent Lélek meg' tudja alázni a felfuvaákodott szivet.

Elinor Lennen (California)

Legyünk alázatosak

Hétfő, február

Olvasd I Korinthus 13:1-7

Napi bibliaolvasás — János 8:48-59