Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Isten dicsősége a természetben

Péntek, augusztus 14 Olvasd: 98. Zsoltárt

“Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat.” (Ésaiás 40:26.)

MINDENÜTT 1'átju'k Istenit. Látjuk Őt a természet szépségében fenn a magas kegyeiken, a hófedte csúcsokon, a kék tavakban, a számtalan virágban. Aztán ott -vannak a folyók és a kedves madarak és állatok .mind. Megállihatjulk-e azt, hogy ne magasztaljuk Istent ilyen dicsőségért?

Isiten valóiban szól hozzánk a miniket körülvevő szépségen keresztül. Van-e látó szemünk? Akik fenn a (hegyekben látták a napfelkeltét, soha sem felejtik él.

Mi pedig az Ő teremtésének koronája vagyunk. De igen gyakran mik vagyunk? Az Ő természeti világának Szégyene, sötét foltja. Csak Krisztuson át állhatunk meg Előtte.

A keresztyének nem tehetnek mást, mint hogy Istent dicsérjék. Dicsérik Őt és igy szólnak: “óh Isten, mily nagy vagy te és mily nagyok a te (tetteid1! Te az egész világot szeretetedben és gondoskodásodban hordozod.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, áldunk téged irántunk való végtelen szerelmedért és mindazért a csodálatos dologért, amit te teremtettél. Adj nekünk mindenkor hálás szivet. Segits úgy élnünk, hogy mások közelebb kerüljenek hozzád. A Jézus nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A természet Isten felé mutató kinyújtott újj.

Ruth Luchsinger (Svájc)

Napi bibliaolvasás — Jeremiás 23: l-§