Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Isten dicsősége a természetben

Szombat, augusztus 15 Olvasd: Márk 4:26-34

“Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.” (Márk 4:28.)

év végén vízzel telt üvegcserépbe helyeztem egy

tulipán hagymát és a szoba egyik sarkába tettem. Bár nem feledkeztem el róla, kevés figyelmet szenteltem reá.

Aztán elérkezett a tavasz. Véletlenül a hagymára néztem. Meglepetésemre láttam, hogy a fehér hagymából zöld hajtások törtek ellő. Ezután napról-napra növekedtek.

A néhány zöld levéllel meg voltam elégedve. Egyik reggel1 azonban felfedeztem, hogy bimbó nőtt ki. Gondoltam, hogy nincs elég tápláléka és ezért nem sokat vártam tőle. De a bimbó növekedett és pirosba vedlett át. Végüil is -nagy szép piros virággá fejlődött.

Ezen a tulipánon át újból megláttam azt, hogy Isten keze miiképpen gondoskodik az életről.

IMÁDKOZZUNK: óh Isten, aki dicsőségedet feltárod a természetben, taníts látnunk a te körülöttünk állandóan munkálkodó teremtő és fenntartó kezedet. Munkálkodjék bennünk teremtő hatalmad, hogy igy tuldjunk a te szent akaratod szerint élni. Bocsásd meg bűneinket és tisztíts meg ma minket Jézus Krisztus, a te fiad és a mi megváltónk által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Amikor Isten dicsőségére élünk, ö dicsőséges virágzásba borítja életünket.

Bunnosuke Sekine (Japán)

Napi bibliaolvasás — Jeremiás 30:1-7