Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-07-01 / 4. szám

Csütörtök, augusztus 13 Olvasd: 24. Zsoltárt

“Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zsoltárok 121:1-2.)

l^GY fiú az édesapjával egy magas (hegyet mászott ®J meg. Velük ment egy hivatásos turista vezető, akit felfogadtak, hogy a hegytetőre felvezesse őket. Amint megálltak pihenni egy kivételesen szép helyen, lenéztek, a távoli völgyekre.

“Uram, kérdezte a fiú, látta-e valaha 'Istent itt?” “Fiam, válaszolt a vezető, lassan már úgy lesz, hogy csak Őt látom a fákban, a hegyi patakban, a virágokban. Látom Őt mindenütt.”

Isten kezemunlháját láthatjuk a természetben. Isten formái minden levelet. Ő 'borítja be a domboldalt a sok különféle vadvirággal).

Amint Isten megmutatja jelenlétét a természetben, ugyanúgy igyekszik gyermekeinek a lelkiét formálni Krisztusi hasonlatosságára.

Az emberi lélek sokkal becsesebb Isten előtt, mint a fák vagy a virágok. Ha alávetjük magunkat az Ő akaratának, mindinkább Krisztushoz leszünk hasonlóak. És miikor mások látják életünket, megérzik, hogy Krisztus lakozik ott.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked a természet

szépségét. Amint kinyilatkoztatod Magadat a természetben, ugyanúgy lakozz a mi szivünkben is. Engedd, hogy bizonyságot tegyünk Rólad az emberek előtt. Megváltónk nevében kérünk, Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Meglátják-e az emberek Krisztust ma éntoennem?

Purviance A. F. (Florida)

Isten dicsősége a természetben

Napi bibliaolvasás — Jeremiás 18:1-17