Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

1

OLVASD: Máté evangélioma 6:5-8.,

“Az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt.” Dán. 6:10.

EZ VOLT Dániel napi szokása: mindennap háromszor fordítani egész életét isten felé. Mennyire üdvös szokás volt ez!

Merrefelél nyitjuk a mi életünk ablakait? Istenre tekintünk-e bizalommal? Istenihez ifordiuliunk-e erőért? Az erő tulajdonképpen Istennel való szoros közösségünk eredménye. Keressük-e naponta imádságon keresztül az Isten erejében való bizakodás útját? És továbbmenve: Istennel való közösségünk ad-e nekünk élő reménységet? A reménységünk életteljes, ha Isten a forrása.

Keressük-e Isten vigasztalását? Az ő vigasztalása megnyugtatást ad, akár a napi munkában, akár közösségi kapcsolatainkban, vagy a családon belül, akár magával az Atyával.

Ó, micsoda drága kilátások vannak előttünk, amikor bizalom, 'bátorság, reménység és vigasztalás lakozik szivünkben! “Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szive meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”

IMÁDKOZZUNK!

Drága Urunk, köszönjük Neked a hitet, a bátorságot, a reménységet és a vigasztalást, amit kaptunk. Irántad való engedelmességünk táplálja azokat, hogy növekedjenek és gyümölcsöt teremjenek a Te dicsőségedre. Az ö nevében. Ámen.

HÉTFŐ, FEBRUÁR 17.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ezen a napon életemet nyitva akarom tartani Isten felé.

Bonner M. Lester (Pennsylvania)