Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)
1958-01-01 / 31. szám
KEDD. FEBRUÁR 18. OLVASD: Rómaiakhoz irt levél 15:22-29. “Ha Hispániába megyek ... remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket.’’ Róm. 15:24. £ LÉTÜNK bearanyozó ja a várakozás. Semmi megbátoritó képzelőereje nincs annak, borús hangulatú és lelki halott az, aki nem érzi ezek mögött a szavak mögött Pál apostol lelkesedését, izgalmát és ihletését. Az volt igazán a csodálatos Pállal kapcsolatban, hogy elméjében, szivében és lelkében mérhetetlenül tág jövendő lakozott. A reményteljes várakozás lelket, értelmet éis erőt ad az életnek. Pálnak széles látóköre volt, el egész az örökkévalóságig. Ebben volt életének iéjs nagyszerű eredményeinek a kedvessége. Azt az embert már csak temetni kellene, akinek az álmai meghaltak. A legkesenübb tragédia az. amikor valaki a “volt” állapotában marad benne és nincs semmi reménysége a jövendőre nézve. Itt van a keresztyén ember életének a “glóriája”: Én szorongattatom,. De kell látnom Rómát. Akármikor is megyek Hispániába, én hozzátok akarok menni! IMÁDKOZZUNK! 6 Isten, köszönjük Neked mindazokat, akik hittel és reményteljesen éltek, örvendező, el nem fáradó, bátor munkások szeretnénk lenni a Te országodnak mindörökké táguló munkájában. Dicsérünk téged keresztyén hitünknek ezen dicsőségéért. A mi Mesterünk nevében. Ámen. IMÁDKOZZUNK! AJmikor odaszenteljük magunkat Krisztusnak, az élet szüntelen táguló láthatárt tartogat számunkra. Huff D. Silas (Iowa)
