Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

Péntek, szeptember 19 Olvasd Máté 25:14-21

Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! (Ap. Csel. 3:6)

T Á'TOGATNiI mentünk egy egyházat. Az istentisztelet alatt feltűnt, hogy az énekkar tagjai mind nők 'voltak. Istentisztelet után az egyik lány odaszólt egy csoport fiúnak: “Ti sokan vagytok, de a kórusban nincs benn egyikőtök sem”. A fiú ezt felelte: “Sajnos, nem tudunk énekelni. Ha a kariban volnánk, csak ártanánk vele: elrontanék az éneket.”

Sokszor nem vagyunk alkalmasak egyházi szolgálatokra, mert nincs olyan adottságunk vagy gyakorlatunk, amilyet ehhez szükségesnek gondolunk. De a templom nem az a hely, ahol rátermettséget vagy gyakorlatot kel mutogatnunk. Az az imádkozásnak, a testvéri közösségnek a helye. Itt mindenki kiveheti a részét azzal, hogy kimutatjuk érdekeltségünket jelenlétünkkel és szolgálatkészségünkkel. Ezekkel lelkesítjük a szolgálatok irányítóit és tesszük hatékonyabbá az istentiszteletet. Mindenekfelett pedig Istent dicsérjük és magasztaljuk vele.

IMÁDKOZZUNK: Drága jó Urunk, köszönjük Neked a keresztyén közösséget, amit adtál számunkra. Segíts bennünket, hogy kezet nyújtva embertársainknak, adjuk oda időnket, adottságainkat, mintha Neked adnók. A Te dicsőségedre, a Jézus nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Neun lehetek nap, amely világosságot ad egy világnak, de lehetek csillag, amely szebbé teszi az eget.

Pisnu Arkkapinya (Thailand)

A szeretet megnyilatkozik istentiszteletünkben.

Napi bibliaolvasás — Márk 6:30-56