Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

A szeretet megnyilatkozik istentiszteletünkben.

Vasárnap,, szeptember 14

Olvasd I. Thessalónika 2:7-13

Akkor eljővén az Ur, oda állott és szólitá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a Te szolgád!” (I Sámuel 3:10)

"Ki GYÍK csendes reggelen, amint ágyam mellett térdelve hangos szóval imádkoztam, két kicsi lánykám belopakodott a szobámba. Az ‘‘Ámen” után még egy kicsit úgy maradtam térdelve, csendben. Kisvártatva a kisebbik elkezdett hivni, “Apuka!” De a nagyobbik menten elcsitította, és suttogva felvilágosította a kis Bözsikét: “Pszt! Csend, Bözsi! Most Isten beszél Édesapával és őneki most oda kell figyelni.”

A telefonon beszélgetve, milyen lehetetlenség volna, ha minidig csak mi beszélnénk, és sohasem figyelnénk arra, amit a másik mond.

Áhitatunk csendességében mégis milyen gyakran ezt tesszük! Ne mulasszuk el, hogy Istent engedjük a mi zaklatott sziveinkhez beszélni, és drága isteni szeretetét szivünkbe kitölteni.

IMÁDKOZZUNK: Égi Atyánk, taníts bennünket arra, hogy Tereád figyeljünk. Segíts arra, hogy szivünk háláját kifejezzük Te előtted, de ugyanakkor arra is adj kegyelmet, hogy szined előtt alázattal elcsendesedjünk, és szent szavadra figyeljünk. Jézus érdeméért kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Hia imádkozunk, ajkkor nemcsak ragaszkodásunkat tudatjuk mennyeli Atyánkkal, hanem csendben is pihenünk kicsit és halk szavára figyelünk.

Salibián H. Vahram (Lebánon)

Napi bibliaolvasás — Márk 4:1-20