Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

A szeretet megnyilatkozik istentiszteletünkben.

örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Ur házába!

IMIKOR erre a bibliai versre gondolok, mindig eszembe jut egy ember, akire ez a vers nagyon ráillett. Neki igazán nagyon nagy öröm volt az Ur házába való menetel Rendszerint, még a leghidegebb téli napokon is, ő érkezett legelsőnek a templomba. Mindig ragyogott a szeme és boldogság öntötte el az arcát.

Ez a keresztyén felebarátunk nagyon szegény volt, és két mérföldnyire lakott a város másik végén. De mindez nem tartotta vissza attól, hogy az Ur házába menjen.

Egy este zuhogott az eső, és szinte ki sem akartam nyitni a templom ajtaját. Attól féltem, hogy úgysem jön senki az imaórára. De egy pár percnyi habozás után mégis kimentem. Amint a templom ajtaját kinyitottam, ott találtam az én hűséges egyháztagomat.

Azon a hideg esős estén egy alázatos hivőtői megtanultam, mi a hűség.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Isten, segíts hogy hitünk ne

legyen vérszegény. Keltsd fel szivünkben a Te házad iránti szereteted Engedd, hogy semmiféle akadály ne tartson minket távol onnan. Adj nekünk hitet és hűséget. Jézus nevében kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Hia igazán szeretjük Istent, akkor azt kifejezzük az istentiszteletünk ben.

Hétfő, szeptember 1$, Olvasd 42. zsoltítT""

Villanova Wilson (Brazília)

Napi bibliaolvasás — Márk 4:21-41