Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

Minden munkahely — templom.

Szerda, szeptember 3! is

Olvasd Efézusi levél

Mert én mindenkor azokat emlékszem, amelyek neki kedvesek. (János ev. 8:29)

T ETT légyen Jézus a templomban vagy az ácsmíihelyben, mindig csak egy dolog volt a szeme előtt és pedig az, hogy cselekvéseiben öröme legyen Istennek, az ő mennyei Atyjának. Számára az ácsniühely templom volt, ahol Isten szolgálta akikor, amikor Isten gyermekeinek szolgálatára állott.

Sokan elsajátították az Ur Jézus Krisztusnak ezt a lelkületűt. Amikor Krisztus lelke van velünk és az t) szellemében munkálkodunk, akkor a munkahelyünk templommá lesz. Van egy pék barátom, aki éveken át éjjel dolgozott. Ez az ember minden alkalommal imádsággal az ajkán megy munkájába, és szivében ezzel a gondolattal: “Uram a Te akaratod legyen meg ezen az éjszakán is munkám általi.”

Egyszer valaki azt mondta ennek a barátomnak: “Valami unalmas dolog lehet egész éjszakán át. csak tésztát dagasztani”. A barátom erre azt felelte: “Unalmas? Egy percig se hidd azt, hogy unalmas! Hiszen a munkámmal Isten gyermekeit látom el kenyérrel! A pékimühely az Isten munkálkodásának a háza!” IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyám! Add, hogy minden rendbeli munkámat ne zúgolódással, de irántad való szeretettel és embertársaim javát szolgáló lelkülettel végezzem. Seqits megértenem, hogy amit ma teszek vagy készítek vagy szólok az annyi, mintha Te éretted és Neked egyedül végezném. Az Ur nevében hallgass meg. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Magatartásunknak és cselekedeteinknek a világ múlandósága között örökkévaló jelentősége van.

Mitchell J. Clifford (Ang'ia)

Napi bibliaolvasás — Jób könyve 37:1-21