Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-09-01 / 35. szám

Minden munkahely — templom.

Csütörtök, szeptember 4 Olvasd 27 Zsoltár 1-7 verseit

Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Ur házában életemnek minden idejében. (Zsoltárok könyve 27:4)

AZ ELSŐ látszatra furcsának tetszik a fenti kívánság a bibliából különösen egy keresztyén ember számára. Mit jelent az Iiásnak ez a verse? Vájjon azt jelenti, hogy a templom olyan, mint egy szálloda, ahol leélhetjük egész életünket? Vagy pedig egy fáradt ember kiáltása a fenti bibliai vers egy csendes, védett, magába zárkózott élet után?

Egyik gondolat sem helyes! A zsoltáriró úgy gondol itt a jeruzsálemi templomra, mint az élet magasabb dolgainak a jelképére. Azt akarja mondani, hogy amit tanult a templomban az Istentisztelet alatt, az megmaradhasson vele a mindennapi élet közönséges dolgai között ís.

A zsoltáriró eszében a keleti ember vendéglátásának a szívessége lehetett, amikor a fenti biblia verset irta. A keleti ember ugyanis, ha egy aitazó és idegen ember jön a házához, azt el nem küldi, hanem szívesen fogadja a hosszú vándorlástól kifáradt embert, megvendégeli, alkalmat ad neki a pihenésre és felfrissülésre és csak azután ereszti a vándort útjára. Ez lehetett a zsoltáriró gondolata a templomról. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, édes Atyánk! Segíts meg minket, hogy amikor istentiszteletre megyünk, onnan sok áldá sai megtelve térhessünk haza és az ott kapott áldásokat vigyük át mindennapi életünkbe, hogy se a Téged való tiszteletünk, se az életünk ne legyen hiábavaló. Jézus nevében hallgass meg. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Próbáljunk a Krisztus szeretetét belevinui a világba.

Fenn W. Raymond (Kanada) Napi bibliaolvasás — Job könyve 38:141