Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-07-01 / 34. szám

Zsoltárok a Bibliában

“Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat Néki és áldjátok az Ö nevét.’’ Zsoltár 100:4

\ SIVATAGIBAN vándorolva a zsidó nép, amely röviddel azelőtt szabadult ki a nyomasztó egyiptomi járom alól, örömmel és szívesen énekelt az Urnák, hatalmas Szabaditóju knak, zsoltárokat lés dicsénekeket. Megzenésítették a parancsolatokat és az ígéreteket egyaránt. Szent ünnepeik alkalmával Isten csodás tetteit énekelték meg és hálaénekeket zengtek.

Istennek kifejezetten' az az akarata, hogy az Ő népei most is, 1958-ban, dicsérjék és magasztalják Őt. Ki hirdesse az ő jótéteményeit, ha nem mi?

De ennek a szép magatartásnak titka van. Istennek zengeni nem tud akárki. Csak az aki ismeri a mennyei nyelvet. Csak az fog igazán örülni és énekelni, aki megtapasztalt valamit. Aki nem tapasztalta meg Jézus Krisztusban, hogy ő személy szerint meigszabadittatott az hogy is tudna énekelni? Aki nem volt sohasem fogoly az honnan ismernie a szabadulás édes örömét?

Megszabadultál a bűn átkos terhétől? Dicsérj és zenigedezz! Fogoly vagy még mindig?

Akkor csak EGYETLEN EGY kiutad lehet: Jöjj Jézushoz és hozd rémibe a “szénádat” még ma. Miért is késlekednél? Volt már olyan rab, aki szeretett a tömlőében maradni?

IMÁDKOZZUNK: Taníts, Ur Jézus, a megváltottak dicsénekét zengenem, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Egyetlen forrása minden kegynek, Egyetlen mentsvára a lelkemnek, Jézus, Te Megváltó s üdvöt hozó, Mossál meg s tégy fehérré miként a hó!” Mowatt Lidia (Ontario)

Napi bibliaolvasás: Mózes II 17:1-16

Szerda, Julius 16

Olvasd a 10O-ik Zsoltárt