Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)
1958-07-01 / 34. szám
Zsoltárok a Bibliában Csütörtök, julius 17 Olvasd Zsoltár 66:1-9 “Hogyan énekelnék az Urnák énekét idegen földön.” Zsoltár 137:4 j^YQLC évszázaddal később Izráel népe megint fogságba került). Reménytelen sötét babiloni fogságba. Elhagyottan, megtört szívvel, honvággyal keblünkben. Hiába a gúnyos parancs — hogy is énekelhetnének? Keserű szívvel iki látott még valakit énekelni? Igazuk is volt. Lehet, hogy Te is régebbi éveidben megtapasztaltad Krisztusban szabadulásodat. Lehet, hogy ismerős a füleidnek a megváltottak dicséneke. De valahogyan a bűn újra ragadós karmaiba kaparintott — és most ott ülsz a fogságban ismét, akárcsak a szomorú zsidók. Persze, hogy elhalkult éneked. Mit lehet tenni annak, aki csapdába esett? Az, egyedüli megoldás csupáncsak ez lehet: SEGÍTSÉGÜL KIÁLTANI! “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabaditlak téged,, és te dicsőítesz engem!” (50 Zsoltár 15. verse.) Van egy imádság, amelyet ha őszinte szívből kiáltunk, Isten FELTÉTLENÜL meghallgatja: “Istenem, ments meg engemet, elveszett bűnöst — Jézus érdeméért!” És drága megszabadulásnak ujjongó 'himnusza fog ajkaidról zengeni! IMÁDKOZUNK: Hozzád kiáltok kegyes Uram! Én segítségem és kőváram! Hallgass meg kegyelmesen engem, Ne hallgass el, mert el kell vesznem, Azokhoz hasonló leszek, Kiknek a koporsó helyek! Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: "Dicsér Téged teljes szivem, én Istenem, Hirdetem neved!” Carpenter O. Guy (Indiana) Napi bibliadlvasás: Mózes II, 31:1-16
