Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-01-01 / 25. szám
Címlapunk: MURILLO: MENEKÜLÉS EGYIPTOMBA Tragikus árnyék hullott Megváltónk életének már első első napjaira is. A keleti bölcsek által hozott üzenet, s ahogyan leborultak az újszülött Király előtt, dühös irigységet váltott ki Heródes királyból. Alkalmat keresett, hogy Jézust megölesse. Akkor jelent meg az Ur angyala Józsefnek álomban és menekülésre utasította. József azért vette a gyermeket és az ő feleségét és Egyiptomba menekültek. így hiúsult meg Heródes király ördögi terve: Jézus nem volt a Betlehemben megölt gyermekek között. A címlapunkat díszítő kép, amely a hires spanyol festőművésznek, Murillonak egyik legszebb alkotása, a Szent Család menekülését ábrázolja. Holdfény tör át a felhőkön és mintegy dicsfénnyel veszi körül a gyermek Jézus arcát, amint Mária öléb?n nyugoszik. Szeretet sugárzik az anyai szívből, de szomorúság is ugyanakkor, hiszen átérzi az út minden előre nem látott veszedelmét. József gyalogosan vezeti a türelmes szamarat, vállán ács szerszámait hordozva egy zsákban. Mindössze ezt a kis sietve egybekökött batyut vihették magukkal a menekülésre. Megértjük József arcán a félelmet, az aggodalmat. Az egymást oly gyorsan követő eseményeket szinte alig tudja megérteni, mióta hírül vette az angyali üzenetet, hogy a gyermek Jézust választotta ki Isten népe megváltására. Most pedig azonnal szakítania kellett eddigi környezetével és csak az ismeretlen jövő áll előtte egy idegen nép között, amely hitét és bátorságát próbára teszi. Tisztelettel és rokonszenvvel adózunk azért az egyszerű ácsnak, aki engedelmeskedett Isten parancsának és őbenne helyezte bizalmát. És József nem csalódott. Isten megtartotta a Szent Családot Egyiptomban és magadta nekik, hogy biztonságban visszatérhessenek Heródes király halála után. Háborúk és forradalmak következményeiként a menekültek millióit látta vándorolni a víiág ezekben az években, könnyel és vérrel hintett utakon. Családok szakadtak el egymástól politikai, nemzetiségi, sőt még vallási üldözések miatt is. Bizony sokszor bezárt ajtókra talált zörgetésük. Ma is százezrek élnek még szánalmas menekült-táborokban. Nem első dolgunk kellene legyen, hogy megnyissuk előttük sziveinket és otthonainkat, emlékezve a Szent Családra, akik maguk is menekültek voltak egykor? Isten megáld minket minden segítségért, amit nekik nyújtunk, különösen az elárvult, hazátlanul maradt gyermekeknek, Jézus nevében, aki ezt mondotta: amit cselekedtek eggyel is e legkissebbek közül, velem cselekedtétek. Copyright by The Upper Room. Used by permission.
