Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

OLVASD: János első levele 3:1-7.

PÉNTEK, JUNIUS 2 1.

“Lássátok mily nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” I. János 3:1.

M OSTAN1 keresztyén életünkben halványan dereng csak Isten-fiúságunk öntudata. Idegenkedünk a gondolatától, de legjobb esetben is számunkra üresen hangzó szavakat látunk csak benne. Nem is csoda. Az életnek sok küzdelmében arra szoktattuk magunkat, hogy önállóan, mindenki mástól függetlenül vívjuk meg harcainkat és nem szivesen szólunk arról, hogy Isten számára mindörökre Reá szoruló gyermekek vagyunk.

Jó dolog tehát meglátnunk, hogy mit jelent Isten fiaivá lennünk. Mindenekifelett azt, hogy Atyánk szeret minket. Jézus érdeméért eltörli ama régi állapotot, amikor még idegenek voltunk Tőle, és adja helyette e szent örökbe-fogadást. Ezzel együtt pedig otthont; igazi, romol'hatatlan hajlékot az Ő Országában, ahol nem jövevények, hanem örökösök vagyunk. Irgalmasságból ajándékozza e kiváltságot: enélkül a Világ fiai, s a kárhozat örökösei maradnánk!

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Mennyei Édes Atyánk! Mutasd meg nékünk, hogy mint gyermekeid, küldetéssel járunk e világban. Tisztítsd meg azért életünket, hogy rajta láttassék arcodnak vonása s hogy ez az élő bizonyságtétel Terólad sok-sok léleknek legyen útmutatója a Te Országodra. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az, hogy Isten gyermeke vagyok, kiváltságom is, élet-hivatásom is.

Silverus C. Churn (Virginia)