Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

SZOMBAT, JUNIUS 22. OLVASD: János első levele 4:9-21. “Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.’’ I. János 4:10. | RÓ ASZTA LOMON könyvek szoktak állni, s a köny­vek tetején egy darab gránit. Szándékosan is ott hagytam az utóbbi időkben, hadd kérdezzék meg láto­gatóim, hogy mi értéket látok abban a közönséges gránitban? Mivelhogy csak látszatra közönséges. Job­ban szemügyre véve kiderül, hogy telve van porszem­­nyi arany-morzsákkal s az egyik afrikai aranybányából való. Milliónyi társunk e világban az én gránit darabom sorsát példázza. Őket is, mint azt a követ, “érték sze­rint” méregetjük, — és kevésről tűnik ki, hogy valamit is nyert vele a világ. Számunkra azonban nem is ez a fontos. Egy értéket minden ember magában hordoz, a legárvább, legelhagyottabb szegényember is: azt, hogy Isten szeretetének egyik tárgya, hogy Krisztus engesz­telő áldozatának osztályrészese. Holnap, ha egy új, ismeretlen arccal találkozol, s hajlandó volnál semmibe venni őt, — jusson eszedbe: drága véren váltotta meg Krisztus azt az embert is. IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk Neked Atyánk, hogy szeretted ezt a világot, és benne minket is. Add meg nekünk, hogy soha többé el ne sza­kadjunk szivedtől: mert elmúlik e világ, és bennünk is minden, amely e világból való és akkor egy marad meg életünkből, tiszta szinaranyként: Atyai szereteted, amelyet megosztottál mivélunk. Fogadd hálánkat mindezért, Jézus által kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Megmarad a 'hit, remény, szeretet, e 'három; e'zek között pedig legnagyobb a szeretet,” (I, Kor. 13:13.) Gunnar Stadius (Finnország)

Next

/
Thumbnails
Contents