Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

PÉNTEK,JUNIUS 14.

OLVASD: Máté evangéliuma 18:10-14.

“A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ezáltal némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” Zsid. 13:2.

J||lND mostanig, tiz hosszú éven át, távol voltam hazámtól. Tudom, hogy mit jelent jövevénynek lenni idegen földön. S nekünk, keresztyéneknek, éppen azt kell tennünk, amit mások elmulasztanak: emberséget, vendégszeretetet gyakorolni azokkal, akik társtalanul, talán félelmek között kell éljenek a világban.

A hivő embernek mindig van mit megosztania másokkal. ő “otthon” van az atyai háznál, a szó legigazabb értelmében, és egy valóságos gondja van: miként segíthet a mások terhének hordozásában? Az, hogy szivébe, vagy éppen otthonába fogad valakit, Isten akarata. Istené e föld és annak teljessége, s ne legyen azon árva senki sem!

IMÁDKOZZUNK!

Istenem! Gyengéknek vigasztalója, jövevényeknek pártfogója, tégy minket társaiddá a szolgálatban, amely könnyeket szárit fel, sebeket kötöz be, és hajlékot nyit a jövevény előtt. Küldj el minket a Te Országodnak követségében, Krisztus által. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Aki a más baját gyógyítja, nem veszi észre a sajátját.

Norimoto Dávid (Japán)