Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

SZOMBAT, JUNIUS 15.

OLVASD: Első Korinthusi levél 1:18-24.

“A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” I. Kor. 1:18.

|| IDEG, januári délután nézegettem virágaimat az ablakban, melyek a jó meleg szoba levegőjén tudomást sem szereztek a kivülvaló világról. Észrevettem, hogy némelyik cserépben több fölrl is lehetne, s kimentem, hogy behozzak egy keveset, amivel pótoljam a hiányt. Csak úgy találomra törtem a fagyos rögökből egy edénykére valót, s keveset-többet tettem belőle, ahova kellett. Pár nap múlva szinte mosolyra derített a látvány, ami reggel fogadott. Itt is, ott is, mákszemnyi zöld levélkék törtek fel régi virágaim mellett! Nem történhetett máskép, mint hogy az “üresnek” gondolt földdel együtt néhány alvó magvat is behoztam. Életre keltek a melegben s növekedni kezdtek, mintha csak tavasz lett volna.

Üres, értéktelen beszédnek látszik az Ige a még bűneiben alvó ember számára, de az élet nélkülözhetetlen napsugara, annak, aki hittel szemléli benne Isten végtelen jóságát.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, Istenünk! őrizz meg minket a vakságtól, hogy életet ajándékozó szent beszédedet valamikor is engedetlen szivvel hallgassuk. Növeld a mi hitünket, hogy kegyelmedből megtartott életünkért szüntelenül hálát adhassunk Tenéked. Jézusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Életemmel teszek tanúságot, hogy engem is Isten ereje tart meg naponként.

N. M.