Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

PÉNTEK, MÁJUS 17. OLVASD: János ev. 15:1-11. “Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” I. János 5:3. IJARÁTNÖ'M, Loh Elza reggelihez hivta kis unoka­­liugát Si-Wei-t. Poharakba csavarta a narancsokat és megédesítette a narancslevet, aztán odaadta az egyik poharat Si-Wei-nek. Miután megkóstolta a ma­gáét, rájött, hogy abba több cukrot tett. Megpróbálta kicserélni a poharakat, de Si-Wei ragaszkodott pohará­hoz, mondván, “Nem, nem! Ez az enyém!” “De ez jobb”, mondta a nagynénje. “Nem! Nem!” — ismételte a gyermek. “Rendben van. Csak kóstold meg az enyémet.” A gyermek hagyta magát meggyőzeim és ivott egy kor­tyot. “Na ugye, hogy jobb?’ ’ “Igen” — ismerte el végre Si-Wei és beleegyezett a cserébe. Nagyon gyakran vagyunk olyanok, mint a gyerme­kek. Ragaszkodunk akaratunkhoz, olyan drágának tű­nik, hogy nem akarjuk elcserélni Isten jobb tervével. S közben Isten megpróbál rávenni arra, hogy elfogadjuk azt, amit szeretetében és bölcsességében készített szá­munkra. IMAOKOZZUNK! Szerető Atyánk, köszönjük szeretetedet és bölcsességedet, amelyekben mindig bizhatunk. Bocsásd meg oktalanságunkat, mi­kor ragaszkodunk saját útainkhoz és visszautasítjuk a Te akara­todat. Segíts minket abban, hogy tágra nyissuk szivünket és be­fogadjunk Téged életünkbe. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten akarata mindig a legjobb számunkra. Desjardins Ilona (Malaya)

Next

/
Thumbnails
Contents