Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)
1957-05-01 / 27. szám
SZOMBAT, MÁJUS 18. OLVASD: Márk evangéliuma 4:1-9. “Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő velem.” Jel. 3:20., QYERMBKKORUíNKBAN öcsém és én sokszor hallottuk, amint anyánk telefonon beszélgetett nagyanyánkkal. Egy alkalommal felvettük a telefont s ezt mondtuk a telefonkezelőnek — ‘‘Beszélhetnénk nagymamával?” Bár többször is megpróbáltuk, nem tudtunk beszélni vele. Mennyire olyan ez, mint az élet! Hirtelen szeszélyből, vagy valami önző kívánságunk teljesítésére hívjuk Istent és csodálkozunk, hogy nem kapunk feleletet. Isten mindig várja a hívásunkat, de nagyon gyakran nincsen meg a helyes kapcsolat. Ahhoz, hogy meghalljuk Istent, csendben kell lennünk és nem szabad engednünk, hogy a világi gondok elfojtsák az Ő szavát. Kell, hogy akarata akaratunkká, az ő kívánsága a mi óhajunkká legyen. Mindenek fölött türelmeseknek és megértőknek kell lennünk, mert ő türelmes és megértő velünk szemben. Ha eltávolitjuk magunktól a bűnt, akkor létrejön kapcsolatunk Istennel. IMÁDKOZZUNK! Istennünk, segits, hogy életünket Te feléd hangoljuk. Segíts, hogy legyünk őszinték és türelmesek, hogy beszélhessünk Veled és figyeljünk a Te szerető üzenetedre. Jézus nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4:8.) Steadman Powell Erzsébet (Virginia)