Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-03-01 / 20. szám
OLVASD: János 6:66-71. "Vájjon ti is el akartok-é menni?” János 6:67. ^ MIKOR a Jézust követő sokaság elfordult a Mestertől és elhagyta Öt, akkor az Ur megkérdezte tanítványait: “Vájjon ti is el akartok-e menni?” A keresztyénség sorsa, előmenetele vagy elhanyatlása, minden időben a Krisztus tanítványain, barátain ifordul meg. A sokaság, a névleges vagy csak külsőképen keresztyének, megijednek a nagy feladatoktól, a szolgálat megnehezülésétől, és sokszor sorsdöntő napokban hátat fordítanak Krisztusnak. De ha mi az ö barátai vagyunk és Őt Mesterünknek tartjuk, tehetünk-e egyebet, mint hogy cselekesszük tanításait, életünkben megvalósítjuk parancsolatait, megmutatjuk, hogy a keresztyénség megvalósítható? Mi Mesternek és Urunknak tartjuk Őt. Judás is Mesternek szólította, mégis elárulta. Más valaki ezt kérdezte tőle: “Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?” Azután mégis hátat fordított neki, mikor megtudta, hogy mi az ára az üdvösségnek. Mi engedelmeskedünk-e Mesterünknek? Királyunknak is hívtuk Őt. Pilátus ezt íratta a keresztfájára: “Názáreti Jézus, a zsidók királya.” De azért mégis megengedte, hogy keresztfára feszítsék. Ha Ő a mi Királyunk, szolgáljuk-e mi az Ő dicsőségét életünkkel? Nem változik a mi “Hozsánnánk”'valamikor majd “Feszítsd meg”-é? IMÁDKOZZUNK! Istenünk, kérünk, bocsásd meg áldott Fiad ellen elkövetett bűneinket, Tőle való elfordulásunkat, Benne való kételkedésünket, hozzánk való szeretetének el-nem-fogadását, megtagadását. Segíts, hogy Neki adhassuk életünket, a mi Tanítónknak és Urunknak, a mi Mesterünknek és Királyunknak. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten népi uralkodhat addig a mi cselekedeteink fölött, míg mi hűséget nem fogadunk neki a mi sziveinkben. Galatas B. Clinton (Missouri) CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 22.
