Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

OLVASD: János 13:18-22.

“Most az én lelkem háborog és mit mondjak? Atyám, ments meg engemet ettől az órától. De ezért jutottam erre az órára.” János 12:27.

JÉZUS lelke fel volt indulva. Sorsdöntő órákat élt Jeruzsálemben. Földi, testi élete veszélyben forgo.t. Ha elmenekül, élve marad, ha Jeruzsálemben marad, életét veszti, mert ellenségei keresztfára feszitik. Egész nyugodtan elhagyhatná hazáját, ihiszen honfitársai elhagyták és nemzetének vezetői ellene fordultak. A Gecsemáné kertjében végig gondolta helyzetét. Kisértő gondolatok szállták meg. Ha elmenekül, akkor bizionságban lesz élete. Végül is győzött a test felett a lélek. Meg volt győződve, hogy mennyei Atyjának akarata az, hogy Ő a keresztfának halálával (haljon meg. Végtelen nyugalom szállta meg. Imádkozott és bátran nézett szembe szenvedéssel és halállal.

Ha elmenekült volna Jeruzsálemből, akkor a test győzött volna a lélek felett. Akkor nem lett volna győzedelmes feltámadás Húsvétkor, nem lett volna élő és hatalmas Megváltó, nem lett volna a bűnösökért Közbenjáró a mennyben. De győzött az Ur és ült a Mindenható Istennek jobbjára, örök dicsőségben.

IMÁDKOZZUNK!

Hálát adunk tenéked, Mennyei Atyánk, hogy Szent Fiad engedelmes volt Hozzád egészen a keresztfán való haláláig. Ezért győzedelmeskedett a halálon és szerzett bünbocsánatot minékünk. Segits minket életünk minden órájában, hogy azt az utat választhassuk, mely tetszik Szent Felségednek. Szent Lelked által, Szent Fiad nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Nem akarom azt a'z utat választani, amelyik ellenkezik Isten akaratával.

PÉNTEK, MÁRCIUS 2 3.

Jefferson G. Hellen (Kalifornia)