Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS / 3. OLVASD: Zsidók 11:1-6. “Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisz­tusban megengedett néktek.” Efázus 4:32. £GY biblia körben, ahol Izrael és Juda népe bűneiről 'és engedetlenségéről tanultunk, egy nő azt mond­ta: “Soha nem gondoltam, hogy Istennek ennyi türel­me van! Hogyan tud olyan hosszútürő lenni velünk szemben? Hogyan tud megbocsátani nekünk?” A ta­nító azt felelte: “A fontos az, 'hogy, minden kételke­désünk ellenére is, az Isten megbocsátja bűneinket.” Bizonyára mi is többször elgondolkodunk felette, hogy hogyan tud Isten olyan hosszútürő és megbocsátó lenni. A keresztyén ember elismeri bűnös voltát, és bogy gyakran megbotlik s bűnbe esik. De ha elmerü­lünk a bűnben, az Isten Fiában van a mi megváltásunk. Nem csak, hogy megbocsát Isten nekünk, hanem még csak nem is tartja szem előtt bűneinket, ha hit által a Jézus Krisztusban Hozzá jövünk. A keresztyén ember számára ez az örömüzenet, hogy az Isten a Ő jóságából neki megbocsát. Ő minden­kor szeretettel várja megtérő gyermekeinek hazatéré­sét. IMÁDKOZZUNK! Édes Atyánk! köszönjük Néked jóságodat s megbocsátó ke­gyelmedet. Különös hálával vagyunk Szent Fiadért, a Krisztusért, aki azért halt meg, hogy bocsánatot szerezzen bűneinkért Te nálad. Azért fövünk Hozzád megtérő szívvel bocsánatért a Jézus nevében. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten példáját követjük, iha mi is megbocsátunk másoknak. Spencer Saunders Erzsébet (Kolorádó)

Next

/
Thumbnails
Contents