Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 4.

■OLVASD: Római levél 10:10-15.

“Mint a hideg viz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hirhallás.” Péld. 25:25.

1UYÁRI kirándulásunk alatt bejártuk a Nagy Tavak partjait s eljutottunk a Csendes-óceánig. Visszafelé jövet egy aranybánya vidékre érkeztünk.

Egy kis folyó mellett ezt a felíratott láttuk az útszélen. “Szitáld ki saját aranyad.’’ Megálltunk, szitát ■fogtunk és hozzá kezdtünk aranyat gyűjteni.

Nagy lelkesedéssel neki láttunk az aranygyüjtes komoly munkájához. Aranymosók lettünk. Maga ez a tudat felvillanyozott bennünket. Szemünk csillogott, kezünk reszketett. Aranymosók lettünk!

Az egyik előmunkás, mosollyal az arcán, mutatott a homokiban úszkáló arany porszemekre, “Látja, kérem, ott van az arany!”

Szinte reszkettem az izgalomtól. Éppen ilyen felvillanyozó örömhír az, hogy a Jézus Krisztus az ember Megváltója. Ez a legjobb hir — a megváltásnak az örömhíre, — amely minden ember számára érvényes. Elfogadtuk-e már Krisztust Megváltónknak? Drágább ez minden aranynál!

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei édes Atyánk, áldunk Téged a Jézus Krisztusban való örömhírért. Segíts, hogy ezt az arany evangéliumot terjesszük az emberek közt, hogy részesülhessenek a megváltás örömében. A Jézus által. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A legjobb hir mindnyájunk számára az, hogy a Jézus a mi Megváltónk.

Thomas L. Henry (Illinois}