Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

A KRISZTUSNAK

A KERESZTFÁN LETT HÉT SZAVAIBÓL.

Dallam: Krisztus Urunknak áldott születésén ...

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó kegyes Jézus, Istenne'; Báránya, Te vagy lelkűnknek igaz Megváltója, Szabaditója.

2. Érettünk egyedül szörnyű kint szenvedtél, Meg eszittetvén, tövisét viseltél. Mi bűneinkért véreddel fizettél, S megölettettél.

3. Csudákra vannak te szép gyümölcseid, Nagy kínjaid közt való szent beszédid, Kiket keresztről szóltál szent mondásid: Hét szép szavaid.

4. Első szódban Így könyörgél Istennek: Atyám, bocsásd meg bűnüket ezeknek, Mert nem tudják ők most mit cselekesznek, Kegyetlenkednek.

5. Lön második szód a szegény tolvajhoz, Bűnén kesergő s törődő latorhoz, Mondván: Velem léssz a paradicsomban, Szent országomban.

6. Keserves szivü szentséges anyádnak, Harmadik szódat nyujtád Máriának, És ugyanakkor szóltál szent Jánosnak. Mondván azoknak:

7. Imhol az anyád, kedves tanítványom, Imhol a fiad, asszony, már ajánlom, Tutorul néked ezt a Jánost hagyom, Kegyesen adom.

8. Ártatlan Bárány, keserűségedben, Negyed szód ez lön nagy kisértetedben: £n Istenem, én Istenem, ügyemben, Miért hagyál el?

9. Jövendölések mind bételjesedvén, és minden dolgok már

elvégeztetvén. Mondád ötödször: Szomjuhozom! igen, Szived

epedvén.

10. így teljesedék Dávidnak mondása: Ecetnek és méregnek kóstolása, Szenvedésednek keserű pohara, Lön megivása.

11. Mikoron, Uram, a mérget elvevéd, Ottan hatodszor mondái ilyen Igét: Bételjesedett és elvégeztetett Váltságnak dolga.

12. Reád érkezvén a szomorú halál, Hetedszer ily szót s Imádságot mondái: Atyám, kezedbe tészem le lelkemet, Én életemet.

13. Hála légyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója lő í bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Idvességünknek.

Péoselyi Király Imre, f 1641.