Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 1 .

OLVASD: János I. levele 5:18-21.

“Ez a szegény kiáltott, és az Ur meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” Zsolt. 31:7.

M IKOR a hadseregben voltam, minden nap össze gyülekeztünk a kápolnában rövid istentiszteletre. Egyik nap az igehirdetés után a tábori lelkész arra kérte a jelenlevőket, hogy jöjjenek előre azok, akik az Isten előtt megalázkodva bünboosánatra vágynak. E szavakkal hívta őket: “Az Ur tudja, mi van a mi szivünkben. Csak egyre kér bennünket: valljuk meg bűneinket és térjünk meg.” Erre az egyik katona lassan előre ment. Amikor az oltárhoz ért, könnyekre fakadt.

Későbben tudtuk meg, hogy ez a katona gyilkosságban vett részt. Amióta életét Krisztusnak szentelte, azóta megkönnyebbült szívvel fizet bűnért a börtönben. Hisz Istenben s tudja, hogy Isten bűnöket megbocsátó Atya.

Mi elindultunk-e már bűneinkre bocsánatot találni Istennél? És amikor megtaláltuk, hittel el tudjuk-e fogadni?

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, emlékeztess bennünket, hogy Te vagy mindenkor segítségünk. Hadd jöjjünk szent színed elé, bl'.neink bocsánatát kérvén. Te bocsáthatsz meg egyedül s adhatsz új reményt. A Jézus nevében imádkozva, hittel jövünk Hozzád. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Ur! Boldog az az ember, a ki ö benne bízik.” (Zsolt. 34:9.)

Slack L. Norman (Illinois)