Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: Efézus 4:25-32.

“Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.” Efézus 5:32.

J^UTHER Márton egy Ízben arról olvasott Bibliájában, hogy Ábrahám kész volt megáldozni fiát, Izsákot, mert Isten ezt parancsolta neki. Felesége megütközve szólt közbe: “Hogy parancsolhatott ilyet egy szerető, igazságos Isten.” Luther igy felelt: “Nem pontosan igy cselekedett Isten is? Megengedte, hogy egyszülött Fiát, az Ur Jézus Krisztust bűnös emberek a mi bűneinkért keresztfára szegezzék.”

Többször hallunk ilyesmit: “Azt meg tudom bocfeátani, ha engem megbánt valaki, de ha a fiamat, leányomat, férjemet, vagy szüléimét megbántják, azt nem tudom megbocsátani.” Tegyük fel, hogy a jó Isten is ilyen kicsinyes lenne velünk szemben. Ha például igy szólana: “Megbocsátok nekik, ha ellenem vétkeznek, ha nevemet káromolják, és ezekhez hasonló vétkeket, de azt, amit a Fiam ellen vétettek, azt nem tudom nékik megbocsátani.”

■De Isten nem szólt igy. Sőt, ellenkezőleg, Ő kész megbocsátani még azoknak is, akik szent Fiát keresztre feszitették a Golgotán.

Ha Ő ily sokat meg tud bocsátani nekünk, miért ne bocsátanánk meg mi azoknak, akik ellenünk vétkeznek?

IMÁDKOZZUNK|!

Édes Atyánk, emlékeztess bennünket arra, hogy mily sokkal tartozunk mi Tenéked, és Te mégis kész vagy elengedni a mi tartC/zásainkat. Szent Lelked segedelmével képesíts bennünket arra, hogy a mi felebarátaink ellenünk elkövetett vétségeit megbocsáthassuk. A Krisztus nevében kérjük. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Vétkezni emberi dolog: megbocsátani: isteni.

Hodges R. Graham (New York)

SZERDA, FEBRUÁR 29.